„A test nem merev. Az elme merev.” Sri K. Pattabhi Jois

April 4, 2015

 

Van, aki azért kezd el jógázni, mert hajlékonyabb szeretne lenni. És olyan is van, aki pont azért nem kezd el jógázni, mert nem érzi magát elég hajlékonynak hozzá. Az alaphelyzet tehát mindkét esetben ugyanaz, csak van, akit ez ösztönöz, és van, akit elriaszt.

Amikor én elkezdtem jógázni, a hajlékonyságot tekintve átlagos, sőt előrehajlítás terén átlagon aluli szinten álltam. Nem tudtam nyújtott lábbal úgy előrehajolni, hogy az ujjaim elérjék a talajt. A csípőm elég nyitott volt, de azon kívül minden más terület komoly fejlesztésre szorult.

Ez 3 éve volt. Azóta nem lettem a világ leghajlékonyabb embere, és valószínűleg soha nem is leszek, de rengeteg olyan dologra képes a testem (vagyis ha a fenti állítást igaznak fogadjuk el, akkor az elmém), amit sose gondoltam volna. Ma már azt hiszem, hogy minden ember (szélsőséges esetektől, betegségektől, stb-től eltekintve) képes ugyanarra. Ha van elég ideje (mármint még nem túl idős), és kitartóan gyakorol, akkor bármit el tud érni.  Egyeseknek könnyebb dolguk lesz, és gyorsabban fejlődnek majd, másoknak nehéz és lassú lesz az út, de mindannyian el tudnak jutni ugyanoda.

Bevallom, eleinte engem is zavart, ha azt láttam, hogy a másik gyakorló nálam hajlékonyabb. Eltartott egy darabig, míg le tudtam vetkőzni ezt a versenyszellemet. Bár néha még fel-felébred bennem az irigység mások sikereit látva, de ez a kellemetlen és nehezen szerethető emberi tulajdonság szerencsére nem kínoz hosszan, és az esetek többségében elégedett vagyok azzal, ahol tartok és nem akarok másoknál jobb lenni.

Na de térjünk vissza a hajlékonyságra.  Az egyik jógaoktatóm említette többször, hogy mélyaltatásban az emberi testet bármilyen pózba be lehet állítani. Ezt érdekesnek találtam ugyan, de sosem olvastam utána, mert nem éreztem fontosnak, hogy bizonyítékot találjak rá. Nekem ugyanis egyébként is meggyőződésem, hogy ahogy a címben az idézet is szól „A test nem merev. Az elme merev.”

Most csak azért kezdtem ezzel kapcsolatos információkat keresni a neten, mert egy ideje már terveztem, hogy írok a hajlékonyságról egy bejegyzést, és mivel vannak, akik bizonyíték híján alapból bezárkóznak bizonyos elméletek előtt, gondoltam, jó lenne valami kézzelfoghatóval előrukkolni. De érdekes módon nem igazán találtam erre vonatkozó komolyabb leírást, vagyis olyat, ami már bizonyítéknak tekinthető. Szóval, akinek szüksége lenne erre ahhoz, hogy el tudja hinni a címben szereplő állítást, az most hoppon maradt.

Egy érdekes dolgot azért találtam. Létezik egy olyan eljárás, melyet például befagyott váll szindrómánál, térdprotézis beültetése utáni problémáknál, és más olyan esetekben vetnek be, amikor ébrenléti állapotban az ízület teljes mozgástartománya nem bejárható a mozgás által kiváltott fájdalom miatt. A neve altatásban végzett ízületi bemozgatás. Angolul manipulation under anesthesia. A youtube keresőjébe ezt beírva rengeteg videót találni, ami ezt az eljárást mutatja be.  Ezt azért nem soroltam a „bizonyítékok” közé, mert ezek nem alapesetek, hanem van valami konkrét hátráltató tényező. A kezelés hatására az érintett területen jelentősen megnő a mozgásképesség. A hasonlóság szerintem abban áll, hogy ezekben az esetekben is tulajdonképpen csak az elme az, ami ellenáll, és fájdalommal reagál a mozgásra. Ugyanis, ha a testben lenne az ellenállás, akkor a bemozgatás nem hogy javítana, hanem csak rontana a helyzeten, hiszen újabb sérüléshez vezetne. Az altatásban megszűnik az elme ellenállása, így a test is enged.

Egy másik érdekesség, amit a kutakodás közben találtam, egy jógagyakorló beszámolója egy „áttörésről”, melyet egy mester segítségével ért el. Ebből idézek itt néhány részletet:

„Egy egyszerű ászanagyakorlás során tapasztaltam meg azt, amit csak a csoda szóval tudnék jellemezni. Akkoriban már két éve vettem magánórákat egy tanártól.  Az ászanákkal, pránajámával és meditációval kapcsolatos instrukciók után mindig leültünk a konyhájában és a következő heti gyakorlás menetét beszéltük át egy pálcikafigurákkal telerajzolt jegyzetfüzet és némi tea társaságában. Az egyik ilyen beszélgetés alkalmával megkérdezte tőlem, hogy szerintem hogy haladok a gyakorlással.

Azt gondoltam, hogy mostanra hajlékonyabb leszek. –válaszoltam neki. – Évek óta gyakorlok és alig érem el a lábujjam.

Mosolygott, és szólt, hogy menjek vissza vele a matrachoz, ahol elkezdtünk a pascsimottánászanán, azaz az ülésben előrehajlításon dolgozni. Nekem ez mindig csak erőlködő nyújtózás volt, melynek során a kezem valahol a sípcsontom felett állt meg.

Ahogy elkezdtem belemenni a pózba, a tanár szólt, hogy csukjam be a szemem, és olyan szóbeli utasításokat adott, hogy engedjem a hátam bizonyos részén nyúlni a bőrt, vagy hogy lélegezzek a csípőm bizonyos részébe. Percről percre fedezte fel azokat a területeket, ahol elakadtam, és kért, hogy keressem meg ezeket a részeket a testemben, és engedjem el. Egy idő múlva, ami 5 perc, de akár egy óra is lehetett, tökéletes pascsimottánászanában találtam magam. Ha nem koncentráltam volna annyira a testemre és a légzésemre, talán be is pánikoltam volna.

Hogy lehetséges ez? –kérdeztem tőle. – Nem értem. Mi történt most, ami eddig nem történt meg? Hogy képes erre egyáltalán a testem?

Ő rámnézett, mindig kedves szemében most acélos villanással, és azt mondta: - A hajlékonyság nem erőfeszítés eredménye. Minél jobban akarod, annál nagyobbat fugsz bukni. Ez igaz a testre, és igaz az elmére is.”

Én ehhez lezárásként annyit fűznék csak hozzá, hogy ez igaz a hajlékonyságra és igaz az élet más területeire is.  Jóccakát, jó szurkolást, jó nyújtózkodást!

 

Please reload

Featured Posts

Siess már belső béke, nem érek rá egész nap.

May 30, 2014

1/2
Please reload

Recent Posts

November 26, 2017

October 13, 2017

September 28, 2017

July 2, 2017

Please reload

Follow Us
Please reload

Search By Tags